Rétisas Európában és Ázsiában honos ragadozó, Európa legnagyobb kampós csőrű madara. Elsősorban az északi partvidéken él, ám a Kárpát-medencében és a Fek ete-tenger környékén is v annak költőterületei. Sokféle élőhelyen előfordul, de a táplálék könnyebb beszerzése miatt elsősorban a vizes területeken él. Különösen kedveli a tengerparti sziklaszirteket és a maga s, öreg, ritkás f ákból álló e rdőket. Legfontosabb táplálékai a halak és a vízimadarak, de nem veti meg a békát és a hörcsögöt sem. Ha semmi nem zavarja őket, akár egy évtizedig is helyben maradnak a p árok. A fészküket már j anuárban elkezd ik tatarozni, és márciusban általában két tojást raknak. A fiókák április elején kelnek ki, és júniusban hagyják el a fészket először. A fiatal péld ányok csőre és t olla sötétbarna színű. Az idősebbek csőre sárga, tolluk világosbarna, farkuk fehér. Kere c sensólyom Európa kel eti részén és Ázsiában élő ragadozó madár. A nagy kiterjedésű, nyílt élőhelyeket, a füves pusztákat kedveli. Ott él ugyanis legfontosabb tápláléka, az ürge. Mivel az ürge téli álmot alszik, a galambok is fontos zsákmányállatai. Szívesen fészkel sziklákon, azok üregeiben vagy füves párkányokon. A jó kitekintést és a biztonságos beszállást kínáló költőhelyeket részesíti előnyben. Nem épít fészket. Más madarak - főleg az egerészölyv, a holló, a varjú, a rétisas - elhagyott fészkeit foglalja el. A tojó márciusban 3-5 tojást rak. A fiókák április végén kelnek ki, és június végén repülnek ki a fészekből. A kerecsensólyom hűséges, a párok életük végéig összetartanak. A tojó valamivel nagyobb a hímnél. Felsőtestük barna színű, fejük és alsótestük világos. Az idősebb madarak csüdje élénksárga, a fiataloké világoskék.
|